Címkék: Orsós Ferenc

Sorozatunk folytatásaként Orsós Ferencet mutatjuk be, akire büszkék vagyunk!

Feri életútja példa arra, hogy a legnehezebb élethelyzetből is tovább lehet lépni, csak akarni kell.

Ő maga a következő képpen emlékszik vissza:

"1985 11. 10.-én születtem Kaposváron, majd ettől kezdve négy éves koromig csecsemőotthonban, illetve a nagybajomi gyermekotthonban éltem.

1989 márciusában kerültem nevelőszülőkhöz Nagyberkibe. Ők már akkor időskorúak voltak, így egy nagyon konzervatív, keresztény szellemiségű nevelést kaptam, kaptunk (négyen voltunk gyermekek).

Köztudott ma már számomra, hogy az állami gondoskodásból nagyon nehéz kitörni, és lábra állni."

Általános iskolai éviről így ír:

"1992 szeptemberében kezdtem el az általános iskolai tanulmányaimat a Szász Endre általános iskolában, Nagyberkiben. az osztályfőnököm György Lászlóné (Zsóka néni volt).

Azt gondolom, hogy kivételes kapcsolatunk volt Zsóka nénivel, mert nagyon szeretett engem. Ezt többek között arra merem alapozni, hogy első osztályban kellett rajzolnunk egy adott témában, és az én rajzomat évek múltán elővette és megmutatta, hogy őrzi. Vagy,  amikor mentünk fagyizni az osztállyal,  előfordult, hogy nem volt pénzem, és mindig ő vette meg a fagyit számomra. Természetesen már akkor felfogtam a helyzetet, és nagyon szégyelltem magam ez miatt, azonban ma már tudom, hogy ez nem az én hibám volt.

Felsőben Vincellér Józsefné volt az osztályfőnököm, aki a rajztanárunk is volt egyben. egy kedves, empatikus , nagyon korrekt, segítőkész hölgyet ismerhettem meg benne."

...s a folytatás:

"2000 nyarán végeztem az általános iskolában, majd szeptemberben megkezdtem a tanulmányaimat Kaposváron az Építőipari szakiskolában.

Így 2004 nyarán, kőműves szakon végeztem. Azonban már gyermekkoromban tudtam, éreztem, hogy többre vagyok hivatott, valami más lesz az én célom, jövőm. Ehhez természetesen hozzájárult hogy le kellett érettségiznem, tehát a TIT-ben érettségi bizonyítványt szereztem 2007-ben. Ekkora már természetesen  megfogalmazódott bennem, hogy a segítő szakmában, hivatásban szeretnék  a később elhelyezkedni, ezért szociális munkás szakon folytattam a tanulmányaimat Budapesten 2007-től.

2012 nyarán államvizsgáztam, de mivel még nem volt nyelvvizsgám, így a diplomát még nem szereztem meg. Nagyjából egy éven keresztül szabad úszó voltam, majd megkeresett Kaposvárról az egykori utógondozóm, és felkínált egy állás lehetőséget Toponáron a Befogadó otthonban. Ezért 2013 nyarán haza költöztem, és két és fél évig ott dolgoztam min gyermek felügyelő. Azonban az élet közbe szólt és 2015 októberében vissza jöttem Budapestre, a XV. kerületben, egy gyermek otthonba dolgozni. Most már a harmadik éve gyermekekkel foglalkozom.

Szeretném, ha a későbbiekben szakmailag annyit tudnék fejlődni, hogy valami maradandót tudjak alkotni, nem tudom miért de még mindig azt érzem, hogy, nem értem célba, talán másra is hivatott vagyok.

Számomra szomorú, hogy ma egy fiatalnak bizonytalan a jövőképe. Talán a mi időnkben még volt valami kapaszkodó, lehet hogy a neveltetés, hogy tanuljunk mert azt senki nem veheti el tőlünk, lehet , hogy a hit megléte, az hogy bíztunk egy jobb élet reményében."

Útravalóul:

"Azt gondolom mindenek előtt, hogy a mai fiatalok bízzanak magukban, és ha vannak, céljaik azt mindenképpen valósítsák meg. Higgyenek magukban, ne foglalkozzanak, azokkal az emberekkel kik nem hisznek bennük, mindig kell valami kicsi cél ami felé lehet haladni, és talán a végén egy kerek egész lehet belőle ami folyamatosan ösztönző lehet a később életük során."

Köszönjük Feri, hogy gondolataidat megosztottad velünk és az utánad következőkkel és hozzájárultál ahhoz, hogy szerepeltessük azokat honlapunkon.

Sikeres, vidám életet kívánunk neked, és büszkék vagyunk rád! :)

< Vissza az előző oldalra

Kapcsolódó képek

Az összes kép megtekintése a galériában >

< Vissza az előző oldalra